2014. március 7., péntek

A fosóharcsa

A fosóharcsa (silurus excrementalicus) Európa legtöbb vizében fellelhető kopoltyús, ragadozó állat, amely azonban csak rendszertani hasonlóságot mutat a közönséges harcsával.
A külsőségeken, így nyálkás, csúszós bőrén, bamba tekintetén és szerteágazó bajusz-szerű tapogatóin felül a fosóharcsa minden másban különbözik a közönséges társaitól: így azoktól jóval intelligensebb (állítólag 2 perc alatt kirak egy Rubik-kockát), főként nappali életmódot folytat, mivel természetes ellensége nincsen; és élettartama is jóval hosszabb. 
A fosóharcsa 2-2,5 méteresre és akár 200 kilósra is megnőhet, ha hamarabb ki nem fogják. Ezt a tömeget a vízben nem csak áramvonalas testével és úszóival, de sugárban kilőtt béltartalmával is propellálja: a neve innen származik. 
A fosóharcsa emellett a poliphoz hasonlóan el is vakítja áldozatát vagy támadóit savas, csípős fosával. A Duna alsó folyásán évente 2-3 szerb fiatal esik áldozatul fosóharcsatámadásnak. 
Az állat magános életmódot folytat, tágas part menti üregekben tenyészik, aztán az asszonyt egy évig nem látja. De jó is neki. 
Brit tudósok az 1930-as években megfigyeltek egy pár fosóharcsát, akik kakisugarakkal rendezték le nézeteltérésük. Mivel egyébkén nyugodt, racionális állatok, erre a viselkedésre azóta sincs magyarázat.
A fosóharcsa vérmes ragadozó, egy év alatt akár saját testsúlyának megfelelő halmennyiséget is elpusztít, ezért halászása és baltafokkal ismételten fejbeverése minden hazafinak szigorúan ajánlott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése