2013. szeptember 13., péntek

Nagy Lajos: A miniszter hasonlatai

A miniszterek szeretnek szépen beszélni. Azt hiszem, ez azért van, mert jót úgysem mondhatnak, azon iparkodnak tehát, hogy azt a rosszat, amit mondanak, legalább szépen mondják. Különösen népjóléti miniszterünk szeret költői képekben, meghatóan találó hasonlatokban beszélni. Legutóbb valami olyasmit mondott, hogy: nehéz tölgyfából van a kereszt, amelyet a nép vállára tettünk, és ebből a keresztből eddig csak bicskával faraghattunk le valamit, de ezentúl baltával faraghatunk le róla. Azután azt mondta, hogy: "Tudom, mi van a kormány kártyái mögött".

Szerintem, ha a második hasonlatot az elsővel egybevetjük, mi is megmondhatjuk, hogy mi van a kormány kártyái mögött. Balta! Hát nem? Kétségtelenül. Az a balta, amelyikkel majd a nehéz tölgyfakeresztről nagyobb darabokat fognak lefaragni. Szép kép, jó kép, be kéne rámázni és a tárlaton kiakasztani.

Megpróbálok néhány körmönfont hasonlatot szerkeszteni, és azokat átengedni úgy a népjóléti, valamint más miniszterek használatára. Bizonyára örvendezni fognak a választópolgárok, ha a miniszterek agitációs körútjaikon hasonlataimat beszédjükbe szövik, és e hasonlatok által egészen tiszta képet kapnak majd az ország jelenéről és jövőjéről. Íme a hasonlatok:

1. "Mert tisztelt választópolgárok, az ország hajójának keblét az a boldog tudat dagasztja, hogy a legsúlyosabb idők hínárján immár sikerült átgázolnia!"

2. "Mert tisztelt választópolgárok, úgy vagyunk a szociáldemokráciával, mint a vemhes lóval, akit is amikor aztán kocsi elé fogtak, és azt mondták neki, hogy nahát most szaladj, csak állt a jámbor pára, mert hát nem is értett magyarul, hanem németül, Marx volt az első gazdája!"

3. "Mert tisztelt választópolgárok, eljön majd egyszer a hajnal, amely reflektorként világít rá e szegény nemzet éjszakájára (még jobb így: éccaka!), és az odúikból előbújt férgek feje fölött megkongatja a halálharangot!"

4. "Mert tisztelt választópolgárok, a kormány úgy van ám a szegény nép panaszával, mint az édes jó anya a síró gyerekeivel, hogy aszongya: előbb az apátokat (apát=főpap) lakatom jól, aztán ha akkor is bőgtök, majd szájon kaplak benneteket!" (Viharos tetszés!)


(1925)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése