2013. szeptember 30., hétfő

Politikailag inkorrekt rovatunk 2. adását látják.

1. A baloldal szobrokat dönt,
bár igazából több, mint ötven éve semmi okosabbat nem csinál.

2. parlamenti #rekt
"A képviselő viszonválaszában azt mondta: a legfőbb ügyésznek nem ilyen választ kellett volna adnia. Szerinte Polt Péter kikerülte a választ, a szélsőségesekkel szembeni fellépésre jogosító politikai mandátum hiányában, mivel "az önt megválasztó kormánypártok számítanak a szélsőségesek szavazatára".

Polt Péter azt mondta erre: egyetlen mandátuma van, a törvény. "

2013. szeptember 26., csütörtök

Ellentmondásos politikai kontent

1. Sokan tanulnak hittant
Mint kiderült, és nem igazolásként, a politikai spektrum bal oldalán helyezkedek el, és a libertári(án)us szocialistának nevezett kis rubrikában. Ez őszintén szólva engem is meglepett, de ott, ahol egy tősgyökeres marxista népmozgalom nemzeti-jobboldalinak tudja kiadni magát, ezen nem is csodálkozunk.
Szóval ezt egy barátom ismerősének az ismerőse lájkolta, és tök jó, csak mi a lomposfarkú ordasért kell kiakadni azon, hogy valaki a-ba jár meg b-be? (PS. itt üt be a libertarianizmus, ahol ugyanis a T. szerző mélyen leszarja, polgártársai mit kezdenek magukkal.) Miért kell azon kiakadni, hogy egy olyan rendszer után, ahol az egyházak lebaszáson kívül legfeljebb kényszermunkát kaphattak, a szülő hirtelen templomba íratja a gyerekét. Hát félnek szegény egyházfők, hogy nem fog a gyerek templomba járni. T. egyházfők, a templomi látogatottság jelenleg azért magas, mert a népesség öregedő = sok a vén = a vének járnak templomba. Amúgy is mit zavarja a T. egyházfőket; én a buta fejemmel azt hittem, ők is kapnak fejpénzt a mennybementek után. Van erre kidolgozott módszerük.

2. Büszke droidok
A kormánytevékenység politikai spektrumának úgy tűnik, egyik alapköve, hogy droidokat ültessünk kulcspozíciókba. Bármilyen kísérlet a kommunikációra úgy működhet, mint amikor telefonon ügyfélszolgálati automatát hívunk fel.
Hoffmann Rózsa, egyem a lelkét, közölte, hogy a tanárok háza táján minden a legnagyobb rendben. Merne mást mondani, így szerény személyem. A rendszer tökéletesen működik. Óceánia mindig is Eurázsia ellen viselt háborút.

3. Baloldali összefogás
Sokasodnak a pártok, a hétvégén az Orczy téren áthaladva láttam egy átható tekintetű embert (legalábbis az arcát, a quasimodoi kecsességű testét biztos nem merték mutatni), mellette gyönyörű kék alapon modernista európai felirat. Ő valami europér liberális, az kell ide nekünk. A sok főmajom éppen egymás alatt fűrészeli a gallyat,

A favágós képet nem találtam, de ez is elég szemléletes.
de azért biztosra mennek, hogy a nép tuti, hogy szétszavazzon. Ha nagyon kétségbeesnek (de nem fognak, megsúgom: mert hülyék szegények), akkor létrejön egy rákos sejthez hasonló koalíció, amibe felsős Pistike belerúg, és repül, mint béemvés az autópályán, míg a korlát (jobb esetben az árok) meg nem fogja.
Lehetne írni konteót, hogy valójában az összes ellenzéki viccpárt a nagy viccpárt, a Fidesz módszere arra, hogy szegény Mesterházy Gordont megfékezze. Ha nem írja meg más, majd én megteszem.

4. A megoldás
Tervezem párt alakítását. A neve Europoid Szofista Párt. Az lesz a célja, hogy mindig nagyobbat ígérjen, meg ha már párt, hát szórakoztasson. A jelenlegi viccpárt-spektrum, különösen, hogy egyes állatok még nincsenek (és nem is lesznek, ah, sótlan plebs és sótlan bíróság) a parlamentben, marad nekünk viccpártnak a Fidesz-KDNP, az MSZP, a Jobbik meg az, ahol a jó sunák vannak a többiek szerint. 
Back on topic, a Szofista Párt tehát ígérgetni fog, és aztán, láss csodát, minden ígéretét megszegi. Sőt, lesznek ellentmondásos ígéretek, és lesz külön programfüzet értelmiségieknek, hipsztereknek meg jómunkásembereknek. Lesz egy a focista feleségeknek, egy a nyugdíjasoknak, jó nagy betűkkel. A reklámok meg a felnőtt csatornákon mennek majd. 
Sajnos sokan úgy fogják gondolni, a kezdeményezés nem elég komoly, de azért Bokros Lajossal ringbe szállunk néhány ezred százalékért.

2013. szeptember 13., péntek

Nagy Lajos: A miniszter hasonlatai

A miniszterek szeretnek szépen beszélni. Azt hiszem, ez azért van, mert jót úgysem mondhatnak, azon iparkodnak tehát, hogy azt a rosszat, amit mondanak, legalább szépen mondják. Különösen népjóléti miniszterünk szeret költői képekben, meghatóan találó hasonlatokban beszélni. Legutóbb valami olyasmit mondott, hogy: nehéz tölgyfából van a kereszt, amelyet a nép vállára tettünk, és ebből a keresztből eddig csak bicskával faraghattunk le valamit, de ezentúl baltával faraghatunk le róla. Azután azt mondta, hogy: "Tudom, mi van a kormány kártyái mögött".

Szerintem, ha a második hasonlatot az elsővel egybevetjük, mi is megmondhatjuk, hogy mi van a kormány kártyái mögött. Balta! Hát nem? Kétségtelenül. Az a balta, amelyikkel majd a nehéz tölgyfakeresztről nagyobb darabokat fognak lefaragni. Szép kép, jó kép, be kéne rámázni és a tárlaton kiakasztani.

Megpróbálok néhány körmönfont hasonlatot szerkeszteni, és azokat átengedni úgy a népjóléti, valamint más miniszterek használatára. Bizonyára örvendezni fognak a választópolgárok, ha a miniszterek agitációs körútjaikon hasonlataimat beszédjükbe szövik, és e hasonlatok által egészen tiszta képet kapnak majd az ország jelenéről és jövőjéről. Íme a hasonlatok:

1. "Mert tisztelt választópolgárok, az ország hajójának keblét az a boldog tudat dagasztja, hogy a legsúlyosabb idők hínárján immár sikerült átgázolnia!"

2. "Mert tisztelt választópolgárok, úgy vagyunk a szociáldemokráciával, mint a vemhes lóval, akit is amikor aztán kocsi elé fogtak, és azt mondták neki, hogy nahát most szaladj, csak állt a jámbor pára, mert hát nem is értett magyarul, hanem németül, Marx volt az első gazdája!"

3. "Mert tisztelt választópolgárok, eljön majd egyszer a hajnal, amely reflektorként világít rá e szegény nemzet éjszakájára (még jobb így: éccaka!), és az odúikból előbújt férgek feje fölött megkongatja a halálharangot!"

4. "Mert tisztelt választópolgárok, a kormány úgy van ám a szegény nép panaszával, mint az édes jó anya a síró gyerekeivel, hogy aszongya: előbb az apátokat (apát=főpap) lakatom jól, aztán ha akkor is bőgtök, majd szájon kaplak benneteket!" (Viharos tetszés!)


(1925)