2012. április 11., szerda

Geri, a barbár, pt. 3

Az út mentén beszélő egerek hancúroztak. A nyereg mögé kötözött bolyhos póni sivalkodva próbált játszani indulni velük, de az elmúlt tizennégy incidens megtanította a bölcs Geri, a barbárt arra, hogy a rózsaszín kis dög kitartóbb (vagy hülyébb), mint az elsőre látszik.
Ecilburgig hosszú az út. Előttük egy dákoromán karaván haladt másfél szekérrel, és ez lelassította őket.
-Javasolhatom, uram - fordult Sjüstbreg, Svjastrig másik unokatestvére Gerihez, a barbárhoz -, hogy mészároljuk le őket?
-Nem is rossz ötlet - vonta le a következtetést Geri, a barbár. Úgy is tettek hát.

Néhány órával később megérkeztek a helyszínelők fekete csatalovai. A vezetőjük, Connor Tldr a McFaggotness klánból, levette harci sisakját a szörnyű tett láttán.
-Mennyi ideje halottak? - kérdezte fehér köpenyes segédjétől.
-Körülbelül öt hete - közölte az fáradtan, majd az egyik csecsemő összerondított hullája mellé heveredett, és elaludt.
-Ebben a nyomorult országban mindenki mindig másnapos? - vakarta meg elefántszőke haját Connor Tldr.
-Nem - felelte második segédje másnapos hangon, igyekezvén elrejteni a borostáját.
Ekkor Connor Tldr meglátta a nyomot.
Egy rózsaszín bolyh lógott az egyik tüskés ágról.
-Úgy tűnik - térdelt le a nyom mellé a skót szuperszakértő -, a gyanúsítottunk most nagy bolyhban van! - és feltette a harci sisakját a fejére.

Miért érzem úgy, mintha középkori tánczenére valaki azt üvöltené, hogy YEAAAAAAAAAAH

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése