2012. április 15., vasárnap

Geri, a barbár, ep. 4

Ecilburg piaca zsúfolva volt emberekkel. Emericus király kazamatáiban középkori dupstepre rázták középkori drogosok és kurvák. A rabszolgapiacon jazigok, ruszok és hipsteriusok egész hadát adták el LII. Vastökű Demetrius király nyugati hadjárata után.
Geri, a barbár markomannjai tobzódtak az élvezetekben. Magazinokat vettek, D&G baltákból, kínai selyemgatyákból és hasonlókból válogattak.
Geri, a barbár pedig dilemmában volt: elvesztette ugyanis a bolyhos póniját.
Az egész rémálomhoz volt hasonlatos. Éppen átléptek a város nyugati kapuján (ahol Svjastrig ismerte az egyik őrt, szóval nem túrta át a csomagjaikat, és véletlenül nem vette észre a nyeregkápán átvetett elrabolt szűzlányokat [már nem voltak azok]), mikor a sikátorok sötétjéből előbukkant egy csapatnyi szürke köpenyes idegen, és elragadták a sivalkodó, rózsaszín kis állatot Geri, a barbár lovának nyergéből.
-Micsoda horribilis krimináció! - sóhajtott Geri, a barbár, majd elfelejtette az egészet, és elindult venni magának egy Wagner és tsa. típusú mellvértet. Aztán nem tetszett neki, és szétvérengzte az üzletet, megitta az összes dobozos tejet a szerencsétlen boltos lakásában, belefújta az orrát a lepedőkbe, és elégedetten távozott.
Az utcán végre elébe sietett Upanon Oldfagssen, a markomann zsoldosok vezére.
-Üdvözlet, Geri, a barbár, nagyuram - köszöntötte tisztelettudóan.
-Az embereid elherdálják a zsoldjukat - felelte Geri, a barbár.
-Igen, uram, sajnálom - mondta Oldfagssen.
-Semmi kritika, csak megjegyeztem - így Geri, a barbár.
-Jó. Az egyik alcsászár ügynökei kerestek téged. Attól tartottam, még kitudódik a kis tervünk, így egy másik Geri nevű ismerősöm után küldtem a kis csapatot.
Az épületből mögöttük előrontott egy tucatnyi szürke köpenyes férfi, maguk után vonszolva egy megtört idegent.
-Ez volt az? - kérdezte kegyetlen vezetőjük, Kígyónyelvű Feri.
-Kígyónyelvű Feri! - kiáltott fel a haragtól meglepetten Geri, a barbár.
-Geri, a barbár! - felelte Kígyónyelvű Feri. - Az alcsászár utasítására kereslek! Látni akar téged!
-Előbb el kell venned a kardom, hogy magaddal cipelhess! - rántotta elő borotvaélesre csürüszkölt műanyag kardját Geri, a barbár.
-Üzleti ügyről van szó - fogta halkabbra Kígyónyelvű Feri. Geri töprengett egy darabig. - Ó, az mindjárt más - mondta végül, és követte a kis csapatot. - Nem tudtok valamit Edorziról, a bolyhos pónimról? - kérdezte közben. - Őt is szürke köpenyes parasztok rabolták el. - A tagoknak nem igazán tetszett, hogy leparasztozták őket. A csapatból valaki Geri, a barbár görögös esztétikumú tökei felé rúgott, de szerencsére gyorsan hárította a 38-as sarut egy oldalirányú köpéssel.
-El fogok vérezni! - sikoltotta az átköpött vádlijú fickó.
-Nem éli túl. Könnyítsétek meg a dolgát - tanácsolta Geri, a barbár, és mindjárt volt riszpektje.
Így mentek egy darabig. Elhagyták Ottó császár Districtumát, a róla elnevezett városnegyedet (Ottó császár szemét egy alak volt, így a leglepusztultabb környéket nevezték el róla, mikor rá került a sor). Egy árustól Wartburgert vettek (ez a Teutonburger olcsó változata, amibe hús helyett élő varangyos békát tesznek).
Végül elérték úticéljukat, egy hivatalosnak látszó épületet a Danubius partján.
-Befelé - közölte Kígyónyelvű Feri, és belökte Gerit, a barbát egy mellékajtón, mielőtt az tiltakozhatott volna, hogy békaköröm ment a foga közé.
Emeleteken át kapaszkodtak fölfelé, majd Ferinek eszébe jutott, hogy elhagyták azt, amelyik nekik kell, és visszamentek a földszintre. Geri, a barbár felvette az O RLY bagolyra hasonlító sisakját, hűen az alkalomhoz. - Az alcézár jelenlétében nem viselhetsz fejfedőt - vágta tockon egyik kísérője, aztán gyorsan elszaladt, mielőtt acélos lehelettel átlyukasztott koponyával lelte volna kiérdemelt halálát. Mivel nem volt kit megbosszulnia, Geri, a barbár levette sisakját, és visszatette az inventorijába.
-Geri, a barbár, hű alattvalónk! Hajolj meg a varégok, markomannok és egyéb dühöngő barbár népek alcsászára, másodállásban a királyság sztratégosza és séf előtt! - hallatszott egy hivatalos hang.
Geri, a barbár a kőtrónus elé lépett, és meghajolt...
A bolyhos pónija előtt.
-Bajbáj! - mondta a póni kacarászva, és leesett a trónról. Rögtön három őr is odarohant, hogy megnézzék, egészséges-e (bár legszívesebben a nyakára tapostak volna, annyira unták már).
-Ede di Magnificius Magnus elismerését fejezi ki hős cselekedetedért, mellyel megmentetted ő császári fenségét a toportyánférgek rút támadásától! - tolmácsolta az öblös hang, ami egy, a trón mellett álló, nőnemű törpétől származott. - Mi van, mit nézel? - kérdezte kevésbé hivatalosan, Geri, a barbár ámuló tekintetét látva.
-Játyék! - mondta a bolyhos póni akarom mondani Ede di Magnificius Magnus alcsászár.
-Már elnézést a szakmaiatlan jellegű kérdésért - súgta Geri Kígyónyelvű Ferinek -, de ez a retardált izé hogy lehet alcsászár?
-Úgy, mint bármelyik másik, mezei kretén - felelte Feri. - Jó helyen volt, jó időben.
-Sajnálatosan azonban Magnus urunk tudomására jutott, Geri, a barbár, és százhatvankét markomann zsoldos hivatalos munkaadója, hogy arra készültél, kifoszd Alba Regia kistemplomát!
-A nagytemplomot akartuk, a kistemplomot túl jól őrzik - felelte Geri, a barbár. A mogyurok cézárjának, vagy akármelyik alcsászárnak sem volt akkora hadserege, hogy megakadályozhassa őket, tehát tök mindegy volt, tudnak-e róla.
-Bajbáj akaj játtyani? - kérdezte bociszemekkel bámulva fel Gerire a lábainál sündörgő bolyhos póni, majd elbotlott a saját lábában ("Remélem, megdöglik", súgta egyik őre a másiknak).
-Ede di Magnificius Magnus úgy érti e kérdését, hogy szívesen fogadná, ha elvállalnál a kedvéért egy feladatot.
-És mi hasznom származna belőle? - kérdezte Geri, a barbár, egy pillanatra kísértést érezve, hogy szadisztikus dolgokra kényszerítse a saját aluralkodóját (úgy értem, azt az aluralkodót, aki rajta aluralkodott. Ez az elnevezés elég idétlen).
-Szabadon kifoszthatod Alba Regia nagytemplomát, ha teljesíted a feladatot. Nem lesz jogkövetkezmény, nem lesz családon belüli vérbosszú, és őfelsége is rendkívül hálás lesz.
-Akarok egy fagyit is - kezdett alkudozni Geri, a barbár. - És huszonnégy órát Internetta hercegnővel, a régi palota déli szárnyának alvezéri lakosztályában.
-Játtyunk máj! - követelte az alcsászár.
-Ede nagyurunk beleegyezését adja - közvetítette a törpe.
-Jó, akkor mehetek? - kérdezte Geri, a barbár.
-Bajbáj! - mondta az alcsászár.
-Elbocsáttatsz színünk elől - így a törpe. - A feladatot időben megkapod, levél formájában.
Mikor végül Geri, a barbár, hosszas bolyongás után a palota kazamatáiban, kilépett az ajtón a szürkeköpenyesek kíséretében (akik csak Mogyur Gárdisták lehettek), Kígyónyelvű Feri viselkedése egyből megváltozott. - Ilyen könnyen megúszod? Felségsértés? Nyeregkápán cipelés? Tudod, én mit kaptam, mikor megmentettem a kis szaros rózsaszín életét? Negyven botot a hátamra?
-Miért? - hűlt el az igazságtalanság hallatán Geri, a barbár, mintha érdekelné a dolog.
-Rossz embertől mentettem meg - sóhajtott Feri. - Figyelj, mielőtt én és az embereim eltángálnánk, hogy a szaros proli életünk frusztrációját rajtad vezessük le, adok egy tippet: igyekezz a feladat teljesítésével, mert túl sokan törnek Magnus életére! Minden nap történik egy merénylet, egy aprócska baleset. Tegnap valaki "véletlenül" két méterrel magasabbra állította a trónt, és csak az udvari törpének köszönhető, hogy észrevették, mielőtt leesett volna!
-Aha, jó - mondta Geri, a barbár, és hirtelen úgy érezte, az események átcsapnak a feje fölött, egy rettenetes kakofóniában, amiben dühöngő isteneinek kezét érezte realizálódni.
-Üssétek! - kiáltotta Kígyónyelvű Feri ekkor, és Geri, a barbár negyven másodpercig nem gondolt az élet ügyére-bajára. Előrántotta gondosan bezsírozott műanyag kardját, és hentelésbe kezdett a Mogyur Gárdisták között. Kardja előre-hátra lendült, vér és acél egybeolvadva suhogott a sikátorban lengedező, kakitól bűzhödt fuvallatokkal. Az egész harcos egyetlen hatalmas dinamizmussá vált, ahogyan izmait megfeszítve hárította az ökölcsapásokat, zúzott be szemgolyókat, tört össze heréket és lapított szét apró, lovagláshoz szokott, sarus lábakat. A forró öntöttvas zuhataga lehet hasonlatos ahhoz a pusztításhoz, amelyet hátrahagyott.
Visszatérve a táborba, müzlit evett kecsketejjel, majd korán lefeküdt, és magában Internetta hercegnővel való, beígért álomrandiját tervezgette.
...

 Connor Tldr a McFaggotness klánból emberei élén bevágtatott Ecilburg nyugati kapuján (ismerte az egyik őrt, és az nem kérdezősködött, miért van egy darab rózsaszín bolyh a pikt lovag jobb kezében).
-Kezdődjék a keresés, uraim. Ne feledjétek, rózsaszín és bolyhos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése