2012. március 30., péntek

Geri, a barbár: ep. 2.

Mivel a szavazás állása szerint kéne nektek, hát íme.

Panyóta kihalt volt. Mindenki bedeszkázta földkunyhóinak ajtaját, a kecskék pedig rohamsisakot húztak.
Upanon Oldfagssen, a markomann zsoldosok varég vezére megdörgölte hiányzó bal szemének üregét.
-Rohadt méhek - halászott ki egy potrohost a lyukból. - Egyszer megcsípik az agyamat, oszt megmurdálok.
Geri, a barbár, hősies felbérlőjük késett. A markomannok nyugtalanná váltak. Nyugtalanul ültek, nyugtalanul ettek és itták löttyedt sörüket, sőt, nyugtalanul pisiltek és nyugtalanul tisztogatták kardjaikat. Csak hogy lássuk, a markomannok távol esnek minden sztereotípiától, mely szerint a barbár törzsek csak kardot tisztogatni, inni, enni, aludni és pisilni tudnak, egyikük nyugtalanul Rovalingus klasszikusát, a Potterus Herix et unum Pactum Rusticorumot olvasta, ami egy ifjú breton druidáról szólt. A markomman elmélyedt a sorok között, fejjel lefelé tartva az Ecilburgban vásárolt (lopott) kötetet.
Csendes alternáliai reggel kélt a pannon erdőségekben. Geri, a barbár lassított léptein, ahogy a domboldalon haladt a fák teteje fölött. Maga mögött tudta már a tegnapi vérengzést (habár sajnálta, hogy a kifaragott szobrot nem tudta leemelni a kétszázötven jazig teteméről, akiket agyonvágott vele), és a jövő vérengzései felé nézett álmos tetterőtől zsenge tekintetével. Ez volt a létösszegzése ugyanis.
A domb aljából zajt hallott, majd vérfarkasok vonyítását (szándékosan írtam így inb4 grammar nazi edit). Remélte, hogy egy bajba jutott királylány vagy pénzesebb akárki az, akit bekerítettek.
Egy tisztásra ért, a nap sugarait elnyelték az évszázados fenyvek lombjai. A vérfarkasok bekerítettek egy...
-Te meg mi a szar vagy? - kérdezte Geri, a barbár a bolyhos pónitól.
-Pónyi! - felelte az, láthatóan feszélyezve a vérfarkasok jelenlététől. Geri, a barbár elővette a táskájából és megmutatta vérfarkasirhából készült alsónadrágját, mire azok sietve eltávoztak.
-Király, úgyis kellett egy hátasállat - közölte Geri, a barbár a bolyhos pónival, és azonmód elővette összecsukható nyergét a bal zsebéből, majd helyet foglalt az állatka hátán. Igaz, hogy a lába fél méterrel hosszabb volt, mint hogy kényelmesen elhelyezkedhessen, de pillanatnyilag az volt a fontos neki, hogy nem kell gyalogolnia a hatszáz méterre lévő Panyótáig.
-Bajbáj nyehéz - panaszkodott a bolyhos póni.
-Megmentettem a bolyhos életed, szóval jössz nekem ennyivel - felelte unottan Geri, a barbár. - És egyáltalán nem is vagyok nehéz. Max a természetem. Amilyen gyengus vagy, lehet azt érzed.
Míg a bolyhos póni másfél méter per órás sebességgel Panyóta felé vánszorgott, Geri már azt tervezgette magában, hogyan fogja kihordani az arany- és ezüstneműket Alba Regia székesegyházából, és hogyan pakolja fel őket újdonsült hátasa hátára.
Estére el is értek a faluba, ahol már csak egy kisebb markomann hátvéd tartózkodott.
-Upanon nagyúr elindult Ecilburg felé, mert galambot kapott az asszonyától, hogy leértékelték a Dulceus et Gabbanus kétfejű baltákat a piacon - közölte vele Svjastrig, a zsoldosok őrmestere. - Azt kérte, ott talá... Ez meg mi a szar? - kérdezte, mikor meglátta Geri, a barbár hátasát.
-Pónyi! - felelte a bolyhos póni.
-És nevet is fogsz neki adni, nagyuram? - csodálkozott Svjastrig.
-Majd később. Most nyeregbe, és irány Ecilburg! - közölte Geri, a barbár. Aznap lovon vacsorázott.
Panyótától háromszáz méterre éjszakai tábort vertek. Néhány markomann visszaszökött, és kollektivizált egy kis kumiszt, némi nyúlhúst és szűzlányt.
-Uram, sokáig fog ez így tartani - mondta Svjesbrög, egy másik markomann, aki Svjastrig unokatestvére volt. - Mi lenne, ha felkötözné a nyereg mögé ezt az izét? Két nap alatt Ecilburgba érnénk, és lehet, jutna nekünk is a Dulceus et Gabbanus kétfejű bárdokból.
-Miért nem mentél Oldfagssennel? - kérdezte Geri, a barbár, boldogan vízipipázva. - A Rovalingust olvasó markomann felnézett tanulmányaiból, és elmondta, hogy ők inkább a Strüttenburger nyeles lándzsára szavaztak, ezért hagyták őket hátra. - Hát, ez gáz - mondta Geri, a barbár tetterősen. - De ha ragaszkodtok hozzá, majd elintézem a dolgot. Csak csináljatok valami alkalmatosságot, hogy ne legyen neki kényelmetlen. - A bolyhos póni éppen belehentergett a sárba, és hangosan kiabálta, hogy 'játyék! Játyék!".
-Aligha hiszem, hogy bármi kényelmetlen lehet, ha valami ennyire bolyhos - vont vállat Svjastrig, és azonmód elaludt.
Geri, a barbár még sokáig gondolkozott rajta, hogy nevezze el újdonsült nem teljesen hátasát. Végül elnyomta az álom, és jövőbeli mészárlásokról, fosztogatásokról és MacDonalingus Originál Teutonburgerekről álmodott.

"ő lesz a hűséges hátasod a Geri, a barbár következő részében
[2012.03.19. 21:32:33] Sz.A.: adj neki nevet
[2012.03.19. 21:40:20] Mr. Geri: borzi
[2012.03.19. 21:40:58] Sz.A.: epicebb nem jut eszedbe?
[2012.03.19. 21:43:47] Mr. Geri: Ede
[2012.03.19. 21:44:56] Sz.A.: alakul
[2012.03.19. 21:46:12] Mr. Geri: Edorzi
[2012.03.19. 21:46:26] Mr. Geri: röviden Edi
[2012.03.19. 21:46:29] Mr. Geri: ami édi
[2012.03.19. 21:46:30] Mr. Geri: érted
[2012.03.19. 21:46:32] Mr. Geri: hahahahahahhahahahahahhahahahahaha
[2012.03.19. 21:47:41] Sz.A.: ez nem is olyan szar mint amennyire elsőre tűnik"

2 megjegyzés: