2012. március 30., péntek

Geri, a barbár: ep. 2.

Mivel a szavazás állása szerint kéne nektek, hát íme.

Panyóta kihalt volt. Mindenki bedeszkázta földkunyhóinak ajtaját, a kecskék pedig rohamsisakot húztak.
Upanon Oldfagssen, a markomann zsoldosok varég vezére megdörgölte hiányzó bal szemének üregét.
-Rohadt méhek - halászott ki egy potrohost a lyukból. - Egyszer megcsípik az agyamat, oszt megmurdálok.
Geri, a barbár, hősies felbérlőjük késett. A markomannok nyugtalanná váltak. Nyugtalanul ültek, nyugtalanul ettek és itták löttyedt sörüket, sőt, nyugtalanul pisiltek és nyugtalanul tisztogatták kardjaikat. Csak hogy lássuk, a markomannok távol esnek minden sztereotípiától, mely szerint a barbár törzsek csak kardot tisztogatni, inni, enni, aludni és pisilni tudnak, egyikük nyugtalanul Rovalingus klasszikusát, a Potterus Herix et unum Pactum Rusticorumot olvasta, ami egy ifjú breton druidáról szólt. A markomman elmélyedt a sorok között, fejjel lefelé tartva az Ecilburgban vásárolt (lopott) kötetet.
Csendes alternáliai reggel kélt a pannon erdőségekben. Geri, a barbár lassított léptein, ahogy a domboldalon haladt a fák teteje fölött. Maga mögött tudta már a tegnapi vérengzést (habár sajnálta, hogy a kifaragott szobrot nem tudta leemelni a kétszázötven jazig teteméről, akiket agyonvágott vele), és a jövő vérengzései felé nézett álmos tetterőtől zsenge tekintetével. Ez volt a létösszegzése ugyanis.
A domb aljából zajt hallott, majd vérfarkasok vonyítását (szándékosan írtam így inb4 grammar nazi edit). Remélte, hogy egy bajba jutott királylány vagy pénzesebb akárki az, akit bekerítettek.
Egy tisztásra ért, a nap sugarait elnyelték az évszázados fenyvek lombjai. A vérfarkasok bekerítettek egy...
-Te meg mi a szar vagy? - kérdezte Geri, a barbár a bolyhos pónitól.
-Pónyi! - felelte az, láthatóan feszélyezve a vérfarkasok jelenlététől. Geri, a barbár elővette a táskájából és megmutatta vérfarkasirhából készült alsónadrágját, mire azok sietve eltávoztak.
-Király, úgyis kellett egy hátasállat - közölte Geri, a barbár a bolyhos pónival, és azonmód elővette összecsukható nyergét a bal zsebéből, majd helyet foglalt az állatka hátán. Igaz, hogy a lába fél méterrel hosszabb volt, mint hogy kényelmesen elhelyezkedhessen, de pillanatnyilag az volt a fontos neki, hogy nem kell gyalogolnia a hatszáz méterre lévő Panyótáig.
-Bajbáj nyehéz - panaszkodott a bolyhos póni.
-Megmentettem a bolyhos életed, szóval jössz nekem ennyivel - felelte unottan Geri, a barbár. - És egyáltalán nem is vagyok nehéz. Max a természetem. Amilyen gyengus vagy, lehet azt érzed.
Míg a bolyhos póni másfél méter per órás sebességgel Panyóta felé vánszorgott, Geri már azt tervezgette magában, hogyan fogja kihordani az arany- és ezüstneműket Alba Regia székesegyházából, és hogyan pakolja fel őket újdonsült hátasa hátára.
Estére el is értek a faluba, ahol már csak egy kisebb markomann hátvéd tartózkodott.
-Upanon nagyúr elindult Ecilburg felé, mert galambot kapott az asszonyától, hogy leértékelték a Dulceus et Gabbanus kétfejű baltákat a piacon - közölte vele Svjastrig, a zsoldosok őrmestere. - Azt kérte, ott talá... Ez meg mi a szar? - kérdezte, mikor meglátta Geri, a barbár hátasát.
-Pónyi! - felelte a bolyhos póni.
-És nevet is fogsz neki adni, nagyuram? - csodálkozott Svjastrig.
-Majd később. Most nyeregbe, és irány Ecilburg! - közölte Geri, a barbár. Aznap lovon vacsorázott.
Panyótától háromszáz méterre éjszakai tábort vertek. Néhány markomann visszaszökött, és kollektivizált egy kis kumiszt, némi nyúlhúst és szűzlányt.
-Uram, sokáig fog ez így tartani - mondta Svjesbrög, egy másik markomann, aki Svjastrig unokatestvére volt. - Mi lenne, ha felkötözné a nyereg mögé ezt az izét? Két nap alatt Ecilburgba érnénk, és lehet, jutna nekünk is a Dulceus et Gabbanus kétfejű bárdokból.
-Miért nem mentél Oldfagssennel? - kérdezte Geri, a barbár, boldogan vízipipázva. - A Rovalingust olvasó markomann felnézett tanulmányaiból, és elmondta, hogy ők inkább a Strüttenburger nyeles lándzsára szavaztak, ezért hagyták őket hátra. - Hát, ez gáz - mondta Geri, a barbár tetterősen. - De ha ragaszkodtok hozzá, majd elintézem a dolgot. Csak csináljatok valami alkalmatosságot, hogy ne legyen neki kényelmetlen. - A bolyhos póni éppen belehentergett a sárba, és hangosan kiabálta, hogy 'játyék! Játyék!".
-Aligha hiszem, hogy bármi kényelmetlen lehet, ha valami ennyire bolyhos - vont vállat Svjastrig, és azonmód elaludt.
Geri, a barbár még sokáig gondolkozott rajta, hogy nevezze el újdonsült nem teljesen hátasát. Végül elnyomta az álom, és jövőbeli mészárlásokról, fosztogatásokról és MacDonalingus Originál Teutonburgerekről álmodott.

"ő lesz a hűséges hátasod a Geri, a barbár következő részében
[2012.03.19. 21:32:33] Sz.A.: adj neki nevet
[2012.03.19. 21:40:20] Mr. Geri: borzi
[2012.03.19. 21:40:58] Sz.A.: epicebb nem jut eszedbe?
[2012.03.19. 21:43:47] Mr. Geri: Ede
[2012.03.19. 21:44:56] Sz.A.: alakul
[2012.03.19. 21:46:12] Mr. Geri: Edorzi
[2012.03.19. 21:46:26] Mr. Geri: röviden Edi
[2012.03.19. 21:46:29] Mr. Geri: ami édi
[2012.03.19. 21:46:30] Mr. Geri: érted
[2012.03.19. 21:46:32] Mr. Geri: hahahahahahhahahahahahhahahahahaha
[2012.03.19. 21:47:41] Sz.A.: ez nem is olyan szar mint amennyire elsőre tűnik"

2012. március 19., hétfő

Geri, a barbár

Amint kibújt átmeneti menedékéből, Geri, a barbár röktön érezte, hogy közeleg a veszedelem.
A veszedelemnek lószaga volt.
Geri, a barbár sietve a fák közé vetette magát, hogy a subás jazig lovasok észre ne vegyék. Ilyen veszélyes volt a határvidék.
Geri a Panyóta melletti ősmagyar településre tartott éppen, hogy találkozzon markomann zsoldosaival, s azután kifosszák Alba Regia városát, és kardélre hányjanak minden nőt és megerőszakoljanak minden felnőtt férfit (de az is lehet, hogy fordítva). A jazig portyák egyre sűrűsödtek a környéken, de ez nem Geri, a barbár dolga volt. A jazig lovasok nem jelentettek nagyobb kellemetlenséget, mint a prehisztorikus óriásszúnyogok, amik olyankor csipkedték, ha éjszaka elfelejtett felkelni, hogy táplálja a parazsat és füstöt gerjesszen (vagy nem volt ott egyik csatlósa vagy udvari mágusa, hogy megtegye helyette).
Meglendítette olcsó műanyag kardját, és kirontott a fák közül. Ott tíz száz kétszáz háromszáz jazig lovas állt, és csodálkozott rá.
-Jazygia lovasai, mi újság Keleten? - tette fel a költői kérdést Geri, a barbár, megszemlélve a nyergeken keresztbe fektetett leendő rabszolgákat, féldisznókat és toros káposztákat.
A jazigok tanakodóra vették a dolgot. A körülbelül százkilencven centi két és fél méter magas, ványadt erős testalkatú harcos fenyegetést jelentett. Geri, a barbár mögött éppen kibukkant a levesestányér alakú Alternália bolygó napja, és enyhe, szélgépekkel kicsit felturbózott fuvallat támadt, hogy erősítse a drámai hatást.
Geri, a barbár rohamra indult. Átkozódott, mint Felső-Pannónia disznópásztorai; hadonászott, mint a lovászlegény, akinek paprikával csaptak a makkjára; haja lobogott, mint a lobogó haj.
A jazigok felvették a harcot. Sokáig küzdöttek bátran és leleményesen, de Geri, a barbár borotvaéles műanyag kardja rendet vágott közöttük. Elkezdte a "Béreslegény, jól megrakd a szekered" kezdetű ősmagyar csatadalt. Bezúzott egy gyapjas sisakot, kiütötte egy ló fogát, lerúgta négy, csatárláncban támadó jazig veséjét egyetlen rúgással, majd markolatgombjával neoabszolutista szobrot faragott ki egy 400 éves tölgyfából, hogy aztán nyelvének egyetlen pöccintésével kidöntse, elpusztítva legalább három tucatnyi ellenséget.
Miután végzett, és forró fürdőt vett a közeli ősmagyar wellness-központban, majd elfogyasztotta kedvenc ételét, a nyereg alatt puhított Burgert (amit Konrád császár augsburgi veresége után fejlesztettek ki, és legalább egynegyed rész autentikus német lovaghúst tartalmazott), úgy döntött, ráér másnap megkeresni markomann zsoldosseregét, így hát megivott hét liter kumiszt, és bájos kiscica-álomba merült.

2012. március 14., szerda

8000 hits

Nemrég átléptük a mesés nyócezres korhatárt, köszönet mindenkinek, aki erre járt és nézett.
Összehasonlításképpen a többi blogjaim:
A Magyar Híróz weboldala (a legkorábbi az összes közül) 5883;
A Vers-és egyéblerakat filóblog 3924 (still underground);
A Random&Creative hobbiblog 1984 látogatóval büszkélkedhet.
Nézzetek szét ezeken is, meg tudom ajánlani Geri blogjait amik egyébként szarok, de esélyegyenlőséget teremtek.

2012. március 9., péntek

Helllllóóóó, szoctám!

Mostantól kurva gazdag vagyok, mert van szoctámom. Kegyes célokra eladományozom, mondjuk, a 0.05%-át.
A többiből fegyvert veszek, elköltözök Andalúziába és gerillavezérként fogok élni, aki a környéket fenyegeti és van egy level 80-as paladinja shadow moronnal.

2012. március 2., péntek

másképp gondolkodva

Az életet, a megaszférát magát a harmónia jellemzi. Mindennek megvan a maga helye, a baktériumtól a bálnáig. Mi magunk is járó-kelő világok vagyunk a rengeteg apró lény számára, ami rajtunk megtelepedik. A vadászat, az emésztés, a lebontás, mind-mind törvényszerű és a maga nemében csodálatos.
Képzeljük el ugyanígy az internetet. Egy pillanatra legyünk előítélettől mentesek. Van felfele és alfele, létfolyamatai szennyesek és visszataszítóak. Mégsem véletlenül működnek a maguk módján.
Csak elmélkedj el rajta egy kicsit, és meglátod, hogy felesleges parttalan vitát és ragehadjáratot folytatni a subba-diaszpóra meg a tini-mémblogok és hasonlók ellen. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy szeretsz és tanítasz. Rájöttem, hogy csak így lehetséges a fejemet a hullámok fölött tartani: minden nap adsz egy kis leckét a névtelen droidok hordájának, legyen az bármilyen kegyetlen, miközben szívedben ott a megbocsátás. Ha nem így teszel, az organizmus bezabál és felemészt.
Gondolkodj el ezen, mikor legközelebb trollkodol.