2011. december 28., szerda

Fandom és ráció

Vagy én vagyok túlságosan is visszafogott, vagy a világról ismét kiderül, hogy kibaszott nagy zűr van vele. Lehet ugyanis, hogy túltájékozódok, de mostanában mindig beleütközök egy rakás olyan "fan"-ba, akik egyszerűen szólva mániákusak. És én ezt nem értem.
Tényleg ölthet ilyen mértéket egy hobbi, lehet belőle fanatizált életcél? Azt még csak el tudom fogadni, hogy valaki csimbókos, zsíros hajjal, sörszagúan jár tankcsapdára (sic) pogózni, de hogy életcéljának tartsa xy színész/sorozat/kitalált szereplő/dédanyám bibircsókja istenítését (szólok itt, élcsapatban említve a tvájlájt, Doctor Who és MLP:FIM fandomot, utóbbi kettőt mint closest experience)? Itt, hölgyeim és uraim (kapaszkodjunk meg, újat fogunk hallani) bajok vannak. Élet az, ha valaki semmilyen más szubkultúrával nem ismerkedik, minden más létfunkciót (a szarástól a fekvenyomásig, no offense) elhanyagol? És nem hozok fel élő példákat, mert már ott csillog a vádaskodók szemében az a meseszép arrogancia, mely arra hivatott, hogy őket egy valójában érveket teljes mértékben mellőző vitában győzelemre juttassa.
Néha olyan hétköznapinak, szürkének érzem magam (level 5 kognitív disszonancia reflected), mert én nem tudok így gondolkodni. Aztán rájövök, hogy ez kurvára nem azt jelenti, hogy nekem vannak problémáim, visszaülök a székbe és kockulok tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése