2011. szeptember 11., vasárnap

Szeptember 11-i poszt, amelynek semmi köze nincsen a globális zsidó összeesküvéshez.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy...

nagyon okos, kedves és 92-es karral rendelkező fiatalember, akit Oszama bin Ládennek hívtak. Egy napon úgy döntött, felszáll szolgálati T-54-es harckocsijára, és tesz egy kört a nagyvilágban. Miután beszállt, beindította a motort, és rájött, hogy nem tudja, hogyan kell vezetni, amikor megjelent az égen a hatalmas Andrew J. McCory, szolgálati távolbaköpésével sártengerré változtatta a sivatagot a tank lánctalpai alatt, mire bin Láden elsüllyedt szégyenében, és a hirtelen keletkezett mocsárban. Andrew J. McCory egyúttal világmegmentő tervének részeként oázist teremtett Oszama virágzó hullájából, és egy teljes afgán kecskepásztor család megélhetését biztosította vízügyileg. Mialatt ezt írom, a tvájlájt főszereplőcsajának az egyik korai filmje megy a tévében, és olyan fostulatos, hogy fogalmam sincs, hogy bírok még egyáltalán idefigyelni azon kívül, hogy menő vagyok.
Ezután megérkezett Dév is, aki elvitte a mekdonálcba a kedvenc arénatársát (aki a Kék), és együtt szétsunázták a börger kinges nénit és sakkoztak egyet sajtburgerhagymával.
Miután ez is megtörtént, együtt elmentek egy megemlékezésre, ahol azt siratták, hogy Geri szakállt növesztett, és hatalmas fallikus szimbólumokat lengettek. Andrew J. McCory nem volt ott, mert éppen Kant-kommentárokat szerkesztett. Ezután megmosakodott, megevett öt liter zabpelyhet és kilenc sajtos pizzát, majd kakikált egyet a medveverembe, ahol a pedómedvék éltek. Ugyanekkor hozzáadott még egy kis olívaolajat, négy tonna dúsítatlan urániumot, és voilá: Sugárfertő á la Necrofilius!
Mivel ennek a posztnak semmi értelme, mindenkinek innen üzenem, hogy keresztbeáll a szemem, és nézzék a tageket.

1 megjegyzés: