2011. március 6., vasárnap

Magyar Híróz kulisszatitkok

Amint azt a Magyar Híróz oldalára tévedők esetleg már olvasták, nekikezdtem a negyedik évad írásának. Mivel eddig a munkafolyamatba senki nem nyert betekintést azon a három kreténen (khmm) derék úriemberen kívül, akikkel együtt tengettem napjaimat a TTK falain belül, és ők is csak korlátozottan, mert napjuk nagy részét vovozással és a fal felé fordulva FAPolással töltötték; egyszóval most egy kicsit kifejtem, hogyan is dolgozok a MH esetében (mert az nyilvánvaló, hogy nem ugyanígy írok meg egy verset vagy egy novellát vagy azokat a versikéket, amikért Dom még mindig nem perkálta le a bagót).

1. Lépés: a vázlat.
Semmilyen más esetben nem használtam még vázlatot. A vázlat nem a hagyományos epikus rendet követi, ez már észrevehető volt a korábbi művek esetében is; nem a hagyományos ötpontos felépítés, azon belül meg a bevezetés-tárgyalás-bejefezés ovis szintű klasszikus egységeivel dolgozok.
Egy évad tizennégy rész. Minden résznek megírom a cselekményvázlatát, hogy legyen mihez tartanom magam: ez a keret: jó szellős, hogy legyen hely benne a nyelvi és tartalmi manőverezésnek. Ezen belül jöhetnek a következő lépések:

2. lépés: az űr kitöltése.
A cselekmény lineárisan kerül leírásra, részről részre. Ezért van az, hogy egy-egy unalmasabb epizódot hetekig, ne adj isten hónapokig elhúzok, és végig azon a másfél oldalon szöszölök. Minden részen belül marad hely az improvizálásra, a sziporkázó nyelvi fordulatokra és általában azokra a jellemző stílusjegyekre, amik kiváló prózistává tesznek. Ezeknek köszönhető aztán, hogy néha a leírt dolgok teljes mértékben elütnek a vázlatban meghatározottaktól.

3. lépés: címadás.
Amint az a korábbiakban már kiderült, a címek teljesen véletlenszerűek, és míg ilyen eszembe jutott, béna angol szójátékokra épülnek. Szerencsére most megtaláltam a Lame Pun Coont (szó szerint Béna Poén Mosómedve), aki valószínűleg rengeteg segítséget fog jelenteni a későbbiekben. A legtöbben, úgy vélem, pont fordítva csinálják a dolgokat, és először adnak címet, de ez a számomra olyan mértékű megkötöttséget jelent, hogy inkább nem is élek vele.

4. Poénok.
Minden MH-évad elmaradhatatlan kellékei. Az első két évadban leginkább a szóviccek és a helyzetkomikumok, míg a harmadik évadban már a cselekményszálak abszurditása, a negyedikben pedig szinte teljes mértékben a dialogikus és narratív elbeszélés adja meg az olvasmányosság sajátos ízét, amit csak olyan repedtsarkú vízvezetékszerelő szasszanidák az irodalomra kevésbé fogékony egyének nem tudnak kellően élvezni, mint a mi jó SGerink.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése