2010. december 24., péntek

legibus

Karácsonykor oly sápatag
Volt az idő s voltam én,
A természet álmatag, kezem
Ama bíbor opus fedelén.

Szorgalmasan tanulgatva
Fructusom földre esett,
S nem volt könyv, mi kimutassa,
Alanyeset vagy tárgyeset.

Hozzákezdtem hát, hogy sorra
Idézzem a múlt nagyjait,
S megértsem a magasztos tant,
A kötelmit és dologit.

Jó Cicero ad tanácsot:
„Kerüld el az aedilist,
Egyél inkább friss kalácsot!”-
Elhajtom a vén dilist.

S Ulpianus hiába szól,
Hogy „honeste vivere”,
Kint csak sár van, benn, lakásban
Tele jobb- és balhere.

Salvius, hóbortos bár,
Szíve mégis a helyén,
S így suttog kókadt fülembe:
„Hagyd a könyvet! Tudom én,

hogy tenger időd, s a sok amicus
kint vár rád, hogy pénzed herdáld
és Bacchussal összefuss!
Tedd hát le a bíbor könyvet,

s feledd kicsit gondjait,
van időd még, hogy megjegyezd
a peregrinust s latiumit.”

De hiába: fejem katlan,
Benne kósza gondolat
Százszámra, s actiózok
Buszon, s a metrón a föld alatt.

De hirtelen elém toppan
Ím, Flavius, a derék,
S fraternális eszmecserénk
Így kezdi: „Rég volt már, de rég,

Hogy ily satnya volt szemedben a tűz,
Csak nem a történeti rész az,
Mi kóros önpusztításba űz?”
De már látta is rajtam a választ,

Görnyedt háttal ültem ott,
S Flavius, mély aert véve,
Folytatta és így szólalott:
„Fiam! Ha kint az idő pocsék

S bent már sül a mézeskalács,
Még a bona fides is aszongya’,
Lazíts kicsit, hát mire vársz?
Nem futnak el az actiók, a perpetuus pedig főleg,

Irány hát a kacaj, zsivaj, nem kell tán egy kis előleg?
S hogyha újév napja után végül vizsgázni betévedsz,
Hátad mögött vidámsággal s jó jeggyel zárd a félévet.
S hogyha hátad megrogyasztja mind a teher, mit rád rótt

Az institúciók e tára, tudd meg, van rá mód,
Hogy ismételten fellélegezz: csak gondolj a sok jóra,
Mit e derék lapok adtak, s a sok túlóra.
Tudom, egy kérdés még van: a Róma áldás vagy átok?

Én e kérdést meg nem fejtem, hát szép karácsonyt kívánok.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése