2010. augusztus 21., szombat

Jelentés a szögligeti helyzetről, és ami még hátravan

Tehát, augusztus 18-án megérkeztem Miskolcra, ahol először egy Trabant gépjárműben volt részem. Ezután (a Szögligetre indulás előtt 10 perccel) kiderült, hogy B. Dominik egy nagy anál, és nem fog jönni sem ő, sem pedig egyéb tartozékai, ami 30%os létszámveszteséget jelentett. Sebaj, Dominik, mi így is jól éreztük magunkat!

[Itt jegyezném még meg, hogy eredetileg Dominik lett volna az a kulcsember, aki hoz fényképezőgépet, így hát fotografikus anyaggal nem tudok szolgálni.]

Tehát végső erőtartalékainak bevetésével összeszerveztünk (Debreczeni Dániel összeszervezett, mert akit nekem kellett volna, nem volt elérhető) 4 főt (!444!!négy), és így a gitárral (melyet gyakorlatilag érintetlen állapotban őriztünk a cirka 48 óra során, thx to me), a bográccsal és nagy adag, változó alkoholtartalmú fogyasztási cikkel együtt pont megtöltöttük az ópel asztrát, amin -Dani állítása szerint- több, szeméttároló eszközökkel vívott ütközet hegei látszottak. Erre jött még a laza kis utazás, majd a berendezkedés. Az első délután és este ezzel el is ment, így hát maradt a szalonna-fejadag és az alkoholtartalom jelentős ritkítása, melynek során én húztam a rövidebbet, a szalonna ugyanis úgy döntött, búvár-üzemmódra vált; a merülés még akarva is ment, felfelé pedig heves tiltakozásom ellenére is feljött az egykori nemes sertés.
A második reggelen a Szalamandra-ház udvarán zsivajgó gyerekekre, illetve a sátrunkban uralkodó enyhe +40 Celziusz fokos hőmérsékletre ébredtem hajnali 10 órakor, így hát felszedelőzködtünk, értékeinket gondosan a nyitott sátorban hagyva, majd előbb a világvárosi minőségű élelem- és italválasztékot felsorakoztató szögligeti reál-ponty üzletbe tettünk kirándulást, melynek során kiderült, hogy felvettek az ELTE Kerekes úti kolijába, ami jó is, meg nem is, mert szar a közlekedés az Egyetem térig, illetve mert egyáltalán felvettek.
Visszatérvén még lecsóztunk (én még mindig Malacka és a kis Vuk utóhatásaival küzdve), majd egy rövid kirándulást ejtettünk a Ménes-tóhoz, melynek során nem láttunk szalamandrát, viszontellenben Őfelsége hadihajóját, a Süllyedő III-at sikeresen elsüllyesztettük a patak egyik szélesebb folyású, és meglehetősen mocsaras szakaszán. Ezután éjjel különböző hadi eseményeknek vetettük alá magunkat, melyekben a vendégház udvarában álló, csúzdával és fejfájdító keresztgerendával ellátott játék-kastély, az udvar közepében elhelyezett Halálcsillag-szerű képződmény, a Végzet Csatabárdja Törzsőrmester 2, illetve egy nehéz harckocsivá avanzsált fás talicska, továbbá a Népszabadság egyes, lejárt szavatosságú számaiból kialakított fejviselet, ill. az egyesült azték-román koalíciós hadsereg és a 3. agrárhadosztály aratógépei játszottak kulcsszerepet. (Ilyen mondatok után én is szeretem magam.) Továbbá Debreczeni meghasonlot Poirot-val, amit nem mindenki nézett jó szemmel, és ezért isteni igazságszolgáltatásként hatott a már említett gerendával való találkozása.
Skizofréniája és beteges Poirot-imádata még másnap is kitartott, amikor a tanösvényen feljutva (szigorúan a rendkívül finom májkrémes-löncshúsos reggeli 10 órakori elfogyasztása után) megtekintettük a Szád-várat, ami nagyon szép, és ezzel egy kis utazást követően be is fejeződött a nap. Én vonatoztam még EGY KICSIT hazáig, és délután 5 órakor már ételhez is jutottam, habár utolsó üveg Gösserem (a rám jutó alkoholadag maradékát tartozásaim kiegyenlítéseképpen Danira hagyományoztam) erős kísértésbe hozott elfogyasztásilag.ű
Így ért véget a kirándulás, a zárszó pedig ismételten arra marad, aki a következő posztot írja, és aki olyan lesz, aki még nem posztolt, és velem egy koliba vették fel, és wow-kocka.

2 megjegyzés: