2010. július 20., kedd

Harmadik típusú... (1. rész)

 William Johnson tábornok nem mondhatni, hogy túl izgatottan várta volna az idegenek érkezését.
Még az Obama-rezsim idején nevezték ki tábornoknak, saját véleménye szerint azért, mert fekete volt. Ezen felül jól tudott "helyezkedni". Bár az ő élete nem a történet szerves része, de azért érdemes egy kis betekintést nyerni a színfalak mögé, ezáltal tisztába kerülni a kapcsolatfelvétellel megbízott személy intuícióival.
Az idegenek a Hubble űrtávcsövet használták. Hatalmas lencséjére miniatűr betűkkel egy földi nyelven írt üzenetet hagytak, melyet lehetetlenség lett volna figyelmen kívül hagyni a folyamatosan az űr megfigyelésével tetvészkedő, a távcső irányításával megbízott tudóscsoportnak. Négy vagy öt nyelven íródott, és az elkövetkezendő kapcsolatfelvétel helyét és idejét közölte: Hawaii-szigetek, Kualamualam-atoll, 2011 árpilis 26., helyi idő szerint 16 óra 42 perc.
A tábornok teljes díszegyenruhában, kitüntetéseinek garmadájával, mögötte az Egyesült Államok Légierejének díszszázadával, és a titkosszolgálatok kevésbé díszes, de ettől eltekintve jelentős tömeget számláló képviselőivel körülvéve (akiket, feltételezte, azért küldtek ide, hogy ha esetleg az eligazításnak megfelelőek ellenére kikotyogna valami szigorúan titkos vagy bizalmas információt a földönkívülieknek, "elsimítsák" a dolgokat) egyre inkább feszengeni kezdett.
16 óra 48 perc volt a kualamualam-atolli repülőtéren, helyi idő szerint.
Az idegenek előre jelezték (egy későbbi üzenetben, melyet a Nemzetközi Űrállomás oldalára írtak, a Hubble-n fellelhető íráshoz képest jóval nagyobb betűkkel, és továbbra is földi nyelven), hogy felesleges próbálkozásokat tenni az ő kommunikációs formáik elsajátítására, hiszen ők már megtették ezt az emberekével. Azzal is tisztában voltak, hogy valószínűleg csak a nagyhatalmak képviselői, esetleg az EU egy bizottsága fogja tanúként követni megérkezésüket, és az azt követő diplomáciai kapcsolatfelvételt, így nem törték magukat a kevésbé elterjedt dialektusok elsajátításával.
Az idegenek pedig késtek.

16 óra 50 perc környékén egy aprócska fényfolt villant fel az égen, majd egyre növekedni kezdett. Az izraeli küldött elmormolt egy halk imát Mózeshez (mert nekik persze ott kellett lenniük). Az orosz még utoljára káromkodott egyet. Abban mindannyian megegyeztek, hogy a biztonság kedvéért a környéket telerakják atomrakéta-kilövőkkel.
Az idegenek űrhajója kecses, hosszúkás gépezet volt, határozottan olyan stílusú, mint a földi diplomaták yachtjai, amiken egész nap Jack Daniel's-t vedel az ember, és csinos felszolgálólányok lesik minden kívánságát. William Johnson tábornok intett a zenekarnak, az pedig rázendített az Éljen szép hazánk (és az Egyesült Nemzetek Szövetsége) c. dalra.
Egy keskeny rámpa kígyózott lefelé az űrhajó oldaláról, onnan, ahol egy milliméternyi rést sem lehetett felfedezni. Aztán, a várakozásnak megfelelően, megjelent a rés is, és később megjelent benne egy idegen.
Körülbelül százhatvan centi magas lehetett, egy furcsa antennát fogott a kezében. Lila foltos volt kék alapon, hosszú, felfelé görbülő szemfogai közül nézett ki egyetlen szeme. A tömegből "Ú"-k meg "Á"-k hallatszottak. Őt követte kröülbelül ötven, hasonló kinézetű idegen, mindegyikük kezében ugyanaz a kis pálcika. Fegyverek veszélyétől tartva, az eddig vigyázzban álló díszszázad "Fegyvert szegezz!" parancsot kapott. Az idegenek megértően bólintottak feléjük, de semmi további nem történt: ti. nem olvadtak el a fegyverek, és senki nem halt meg. Az izraeli küldött hangosan ajvékolni kezdett, ahogy az idegenek közeledtek Johnson tábornok pódiuma felé, majd elrohant a mosdóba, és elájult.
Az első földönkívüli ekkor odalépett a tábornokhoz, és a gyomra tájékáról (ha ember lett volna, ott lett volna a gyomra, de valójában a gerincoszlopa mentén helyezkedett el, és nagyjából az emberi vastagbélhez hasonló formája volt) szintetikus hang érkezett a pódium felé, kicsit kihangosítva.
-Üdvözlet a földieknek a Glafromagarg bolygó sajtóosztályáról. Lenne önökhöz néhány kérdésünk.
Johnson előbb az összevont szemöldökű titkosszolgálatisokra nézett, majd megvonta a vállát.
-Remélem, a többségükre választ tudok adni.
-Rendben van. Akkor kezdjük is talán.- Azzal az idegen valahonnan, teste egyik járatából egy aprócska képernyőt húzott elő.- Tehát - és itt torokköszörülés-szerű hang következett - igaz az, hogy önök más, szerves létformák belsőségeivel táplálkoznak annak ellenére, hogy a minimálist alulhaladó kockázati tényező mellett képesek lennének ezek szintetikus változatait is előállítani?
-Nem egészen nevezhetem.... ööö... szakembernek magam ebben a témában- vakarta meg fejét tányérsapkája alatt Johnson tábornok.
-Akkor ugorjunk a következő kérdésre, természetesen a földi kommunikáció keretein belül- folytatta egy másik lény.- Igaz az, hogy a felnőtt emberi egyedek többsége ivarérett korától kezdve mániákusan keresi a szaporodás lehetőségét, még akkor is, ha erkölcsi vétséget követ el vele?
-Tudja, ez egy olyan probléma, ami a genetikai felépítésünkből fakad... izé, mindenkinek célja a génállomány átörökítése, és ezért...- nyögte a tábornok. Azt hitte, hogy az uránium-készletről, vagy az összhaderőnemi fejlődésről, esetleg az űrkutatás fejlődéséről lesz szó.
-És nem lát ellentmondást ebben azzal kapcsolatban, hogy az úgynevezett "fejlett társdalamú" országokban a népesség rohamosan csökken? Vagy esetleg nem érzi károsnak a védekező eszközök használatát?
-Valamilyen szabályozást pont az előző... társa által említett okok miatt be kellett vezetnünk - vágta ki a tábornok.
-Hát, köszönjük a szíves jelenlétüket. Ezekre a kérdésekre az elmúlt harmincezer év során nem sikerült választ kerítenünk, és nem is jutottunk közelebb hozzá. Talán mégis a szibériai tudóscsoportnak kellett volna jeleznünk- mondta az elsőként megszólaló idegen-újságíró.- Az információkért cserébe önöknek is lehet egy kérdésük.

Hosszas pusmogás következett a pódiumon, majd az ENSZ alelnöke, és az EU ex-elnöke emelkedett szólásra.
-Mik az önök népének tervei a miénkkel?- tért a lényegre azonnal.
A földönkívüli habozni látszott.
-Hogy földi terminológiát alkalmazzak- mondta azután-, lehetséges, hogy begyűjtünk néhányat az emberi faj minden vállfajából, és aztán leklónozva őket mesterséges társadalmat hozunk létre egy önök által Föld-típusúnak nevezett bolygón, majd összevetjük az ottani civilizáció eredményeit az itteniével. De ha elnökünket, Akghufva Mikrlmbnamot kérdezné, az információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja.- Azzal átnyújtott egy "Köszönet mindenért!" feliratú, a saját és társai arcképével díszített WC-papír gurigát, majd felszállt az űrhajóba, és elment.
Később, hazafelé tartva az idegenek sajtófelelősei belátták, hogy a földi civilizáció ellesz magában, nem kell vele kísérletezni; és remélhetőleg ha sikeresen kiirtotta magát, legalább néhányat a szép épületei közül épségben fog hagyni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése