2010. június 9., szerda

RADiKÁLIS BLOKK: A hippik

Az Egyesült Államokban a ’70-es évek végén meginduló hippimozgalom tulajdonképpen a 18. századi szabadkőműves honatyák felvilágosodáshoz köthető eszméit követi, csak más eszközökkel.
A felvilágosodás már nevében is tartalmazza célját, a szellemi felemelkedést. Épp ezért a hippimozgalmak sokat merítenek a távol-keleti filozófiákból, és életvitelük bizonyos mozzanataiban benne van a végső tökéletesség, a nirvána elérésének kétségbeesett keresése. Azonban a felvilágosodás- tehát a fény (amit a hippik nem teljesen azokkal a módszerekkel óhajtanak elérni, mint Thomas Jefferson) egyik megtestesítője maga Lucifer (lux=fény, lucifer=megvilágosító), épp ezért, a Sátán általiság gerjesztett tévhite és a nyerspolgári normák megszegése miatt a mozgalmak általános társadalmi ellenállásba ütköztek.

A fiatalság lázadása az uralkodó, hierarchikus társadalom ellen mindig széthúzó erő volt a két nemzedék között. Nem csak a háborúk (hiszen, mint tudjuk, a háború minden állam számára szükséglet, bármilyen fasiszta módon hangozzék is ez) megfékezése (mely már eszközeik „mellékhatásaiból” fakad), de a deviantikus, a megszokottól eltérő viselkedés is fontos szerepet játszott az általuk véghezvitt tudatalatti polgárpukkasztásban. 
Ne feledjük azonban – és itt jön képbe egy korábban már említett elméletem -, hogy erre az időszakra már nincsen egyetemes vezérelv a társadalmi ellentétek levezetésére. Nincs valódi hatalommal rendelkező egyház, még az oly vallásos Egyesült Államokban sem.
Épp ezért a szimbolikus „mennybemenetel” keresésére alternatív megoldásokat kellett találni. És a drogok kézenfekvőek voltak.
Magukról a mozgalmakról, az alapvetően minden divat céljaként az uniformizálódás elleni küzdelemből, melyből aztán uniformizálódás lett, itt most nem ejtenék szót. Inkább egy, sokak által kevésbé ismert „ellenforradalmi hullámot” emelnék ki.
Közvetlenül a hippimozgalmak fénykora után, tehát egyfajta reakcióként, indult meg az első EMO-hullám. Az emo ekkor még „underground” zene volt, a grunge és a punk sajátos keveredése (mely már önmagában ellentmondás), és az érzelmes zenejátszás volt az alapja. A hippik „boldogszépjóvilágszívjálmég” életfilozófiájával szemben az emora valami teljesen más volt a jellemző.
Ma itt tartunk. A hippik kihaltak, mint a dinoszauruszok. Reméljük, rövidesen az emósok jönnek. Habár, hozzá kell tennem, ma még annyira sincs egységes divat, mint akkor volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése